2018.11.08-09., Péterfalva-Ukrajna.
Iskolánk tanulóinak, akik részt vesznek az „Együtt, testvérként a Krasznokvajdai Iskolával pályázatban, lehetőségük volt ellátogatni Kárpátaljára.
Már szeptembertől nagy izgalommal készültünk az utazásra. Ennek két oka is volt. Először is viszontláthatjuk a balatoni táborban megismert gyerekeket, másodszor megismerni Kárpátalja nevezetességeit. Órákon nagyon sokat beszélgettünk Kárpátalja történelméről, s a kérdéseinkre is választ kaptunk. Végre elérkezett a várva várt nap. Izgatottan vártuk a buszt, amelyik már a Bánhorváti iskola tanulóival érkezett hozzánk. Miután átestünk a határon az útlevél ellenőrzésen, utunkat a péterfalvai a partneriskola felé vettük, ahol már nagyon vártak minket. Teával és sütivel kedveskedtek nekünk. Ezt követően az A-komponens partneriskola megismertetése program keretében kölcsönösen előadást tartottunk iskoláinkról (földrajzi elhelyezkedése, története, iskolai élet stb.). A vidám, zenével is kiegészített bemutatkozások megteremtették a jó kedvet és oldottabbak is lettünk mire kezdetét vette a sportverseny, ahol érdekes feladatokon keresztül mérettettünk meg. A délután nagyon hamar eltelt és fájó szívvel intettünk búcsút vendéglátóinknak, hisz még néhány érdekesség várt ránk mielőtt a beregszászi szállásunkat elfoglaljuk.
A szállás elfoglalása előtt még lehetőségünk volt megtekinteni, hogy a helyi üzletek milyen kínálattal rendelkeznek és gyakorolhattuk matematikai tudásunkat is a pénz átváltásánál, és mikor kiszámoltuk, hogy megéri-e megvenni. A szállásunk Beregszászon volt a Református főiskola kollégiumában. Vacsora után még sokáig ültünk a folyosón és beszélgettünk a nap eseményeiről. Másnap a reggeli után Munkácsra utaztunk, ahol az idegen vezető elbeszéléseiből és a kapott feladatok segítségével megismerkedtünk a munkácsi vár történelmével. A belvárosban tett sétánk után visszautaztunk Beregszászra, ahol megebédeltünk és fájó szívvel bár, de elindultunk haza. Már az úton hazafalé azt mondogattuk, hogy de jó lenne visszamenni, s ez az érzés itthon se változott. Sok szép felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk és megismertünk egy számunkra eddig ismeretlen országrészt, amely valaha történelmünk részét képezte és hallottuk az embereket magyarul beszélni és csodáltuk őket, hogy milyen büszkék a magyarságukra.